14 lépés a boldogtalansághoz és az életed romba döntéséhez

1. S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva, 2. S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz, Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? 3. S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz, 4. S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. 5. Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, 6. Legyen, amint kivánod. Tekints a földre, Éden fái közt E két sudar fát a kellő középen Megátkozom, aztán tiéd legyen 7. Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, 8. Hah, pártos szellem! el előlem, el, Megsemmíthetnélek, de nem teszem, 9. Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól, Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. - Együtt teremténk: osztályrészemet Követelem. 10. S nem érzéd-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala S teremtni kényszerültél általa? Lucifer volt e gátnak a neve, Ki a tagadás ősi szelleme. - 11. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint. Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. - Ott állok, látod, hol te, mindenütt, S ki így ösmérlek, még hódoljak-e? 12. Hah, pártos szellem! el előlem, el, Megsemmíthetnélek, de nem teszem, Száműzve minden szellemkapcsolatból Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen. S rideg magányod fájó érzetében Gyötörjön a végetlen gondolat: Hogy hasztalan rázod porláncodat, Csatád hiú, az Úrnak ellenében. 13. Én hát szakítok egyet a gyümölcsből. 14. Megátkozá az Úr. (Lucifer kacag.) De csak szakíts. Jőjön reánk, minek ránk jőni kell, Legyünk tudók, mint Isten. (A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli.)

ó-ú

Villáminterjó Bede Mártonnal; - Kedves Márton! Nem zavarja, hogy nagyon messze van attól, hogy a magyar Douglas Adams, vagy Terry Pratchett szerepében tetszelegjen? - Nem! - Köszönöm az interjút!

Esetleg E14 lépés?